|
 Itt a nyár, de nem tudod, mit csinálj? Állandóan csak a gép előtt ülsz és halálra unod magad? Saját tapasztalatból tudom, hogy milyen rossz ez. Ezért megpróbálok neked tippeket adni a nyári szünetre, hogy értelmesen töltsd el ezt a 3 hónapot. Legyél a barátaiddal, olvass, hullahopp karikázz, biciklizz, sétálj, nézz dokumentumfilmet, nézegess családi fotókat, nézz klippeket, hallgass zenét, nézz sorozatokat, grafikázz, blogolj, takaríts, főzz, süss, énekelj, táncolj, nézz csillagokat, kareokizz, tanulj meg gitározni, menj el vásárolni a barátnőddel, menj moziba, ismerkedj fiúkkal, számold meg a hajszálaidat (xd), tanulj nyelvet, menj el szaunázni, kérj masszírozást, fess körmöt, sminkeld ki magad, olvass blogokat, nézd a foci VB-t, beszélgess a családoddal, menj el moziba, gyűjts virágokat, kössél, színezz, tollasozz és nézd az oldalt minden nap. :) Remélem segítettem. Folyamatosan bővül!
| | |
|
|
Járványok a történelemben |
Járványok a történelemben I.
Prof. Dr. Budai József: Járványok a történelemben
/ Fővárosi Szent László Kórház/
A perm-, valamint a jurakorból származó, több millió éves fosszíliák osteomyelitisre utaló elváltozásai tanúsítják, hogy a parazitizmus, az élőlények közötti kapcsolatnak ez a speciális, antagonisztikus formája az élettel egyidős, és a mikrobák _ fennmaradásuk érdekében _ már jóval az ember megjelenése előtt is károsították a magasabb fejlettségű élőlényeket.
A paleoantropológia számos lelete igazolja, hogy az emberi faj is kialakulásától kezdve szenved a különböző fertőző betegségektől.
Ókor
Az egyiptomi múmiák csontjain tbc-s és osteomyelitises elváltozások láthatók, a bőr himlőhelyes, a korai, a zsigereket is megtartó mumifikálásokban talált hatalmas lép a malária biztos jele. A Kr.e. 1500 körüli évekből, a 18. dinasztia korából származik az a jól ismert relief, amely egy bottal sántikáló fiatal papot ábrázol, típusos post-poliomyelitises elváltozással, az egyik alsó végtag izomatrófiájával és izomkontraktúrájával.
Az írásos történelem korai feljegyzéseiben, az Ebers papyrusban, a kínai, indiai szövegekben (Ayur-Veda) és a Bibliában, számos utalás van arra, hogy a járványok már az egészen korai historikus időkben is jelen voltak és pusztítottak. Felléptüket az emberek rendszerint az istenségek, magasabb rendű lények büntetésének, megtorlásnak tartották. A terjedés megakadályozására már az egyiptomi papok is írtak elő bizonyos rendszabályokat (pl. szent helyekről való eltiltás), de ismertebbek az ókori, nagy görög orvosok ilyen célú írásai (Hippocrates: Epidemion). Ez utóbbiakban, a tünetek alapján nagy valószínűséggel felismerhető néhány olyan fertőző betegség (enterális infekciók, malária, typhus abdominalis, ty. exanthematicus, pestis, brucellosis, stb.), amelyek még a XIX. sz.-ban is endémiásak voltak a Mediterraneum területén. Mások viszont a leírások alapján nem azonosíthatók, nem sorolhatók be a ma ismert kórformák közé.
A kezdetektől fogva kiemelkedő jelentőségű a háborúk és a járványok összefüggése, más szóval az emberiség történelmét a háborúk mellett, legalább olyan súllyal befolyásolták a fertőző betegségek is. Az ellenségeskedéseket rendszeresen a járványok fejezték be, és a győzelmet igen gyakran nem az erősebb, felkészültebb, hanem a szerencsésebb fél szerezte meg, akit a járvány kevésbé sújtott. Egészen a XX. sz. elejéig, az I. Világháborúig az volt jellemző, hogy a háborúkhoz csatlakozó járványok áldozatainak száma mindig messze meghaladta a hadi eseményekben meghaltakét.
A háborúk és a járványok összefüggéseiről az első jelentősebb adat Herodotosz-tól származik, aki Historia c. könyvének 8. kötetében szól arról, miként mentette meg Görögországot a loimos (pestis és/vagy dysenteria?), amely Xerxes Thesszáliába betörő csapatait oly mértékben sújtotta, hogy a 800 000 fôt számláló perzsa hadsereg közel 300 000 halott hátrahagyásával kényszerült visszavonulásra.
Tukidydész a Kr.e. 430-as években lezajlott, második peloponésszoszi háború leírásában az athéni pestist is megörökítette az utókor számára. A járvány Etiópiából indult, végigsöpört Egyiptomon és az afrikai tengerparton, majd Pireus kikötőjén át tört be a félszigetre, és hatalmas pusztítást végzett mind a városba beszorult athéniek között _ Periklész is áldozatául esett _, mind pedig az ellenség soraiban. A kórképre jellemző volt a hirtelen kezdet, lázzal, légúti, enterális és idegrendszeri tünetek, a hólyagos kiütés sem volt ritka. A halál 5-7 nap alatt állt be. A túlélőkön fekélyek, mutilációhoz vezető gangrenák alakultak ki. A leírásokból nem állapítható meg pontosan, hogy mi is volt ez valójában, többen variolát gyanítanak. Nincs kizárva az sem, hogy a járvány nem volt homogén, hanem több betegség szerepelt benne egyidejűleg.
A történelemben törvényszerűen bekövetkező jelenség, hogy a járványok után mélyreható, súlyos, ún. másodlagos következmények jönnek. A lakosság csökkenése miatt a termelés visszaesik, a termôföldek elugarosodnak, az öntöző- és vízelvezető rendszerek tönkremennek. A következmény éhínség, valamint a táplálkozással összefüggő ártalmak (skorbut, ergotizmus) széleskörű elterjedése, mindezek tovább csökkentik a fertőzésekkel szembeni ellenállást.
Egyes járványok különösen messze ható, történelemformáló hatással és következménnyel jártak. Így pl. a rómaiak és a punok évszázados rivalizálásban a hatalom sorsa, vagyis a Mare nostrum (Földközi-tenger) feletti uralom meghatározó kérdése már jórészt korábban eldőlt azáltal, hogy Kr.e. 416-ban, illetve 396-ban a punok, a rájuk tört pusztító járvány miatt _ amit Diodorus Siculus (Kr.e. 396) az athéni pestissel azonosnak vél _, nem tudták Syracusát elfoglalni, ami pedig a Mediterraneum teljes ellenőrzését biztosította volna számukra, és a sziget később Róma birtoka lett. Joggal merül fel a gondolat, vajon miként alakult volna a mediterrán kultúra, illetve később Európa kultúrája és történelme, ha a térségben nem a bürokratikus, militarista, hatalomvágyó Róma, hanem a lazább, kereskedelmi szellemű föníciai stílus kerül hatalomra.
Nagy Sándor sikeres hódításait is járvány állította meg. Észak-Indiában a katonák tömeges enterális megbetegedése (kolera?) miatti lázadás visszavonulásra kényszerítette, és ez indította meg a hatalmas kiterjedésű, laza szervezettségű, militarista birodalom összeomlását, amit a zseniális fiatal hadvezér korai halála (Kr.e. 323) is felgyorsított.
Minden idők legnagyobb kiterjedésű és leghosszabban fennálló impériumát, a Római Birodalmat is a kezdetektől sújtották a járványok. Hanyatlásában, majd pusztulásában _ a súlyos társadalmi-gazdasági okok, a barbárok szakadatlan támadásai mellett _, fontos szerepe volt a birodalomban időről-időre végigsöprő epidemiáknak, és nem utolsósorban az Appennin-félszigeten, valamint a meghódított területek nagy részén is a lakosságot folyamatosan sanyargató endémiás maláriának. A Kr.e. időkből csak kevés feljegyzés maradt fenn járványokról. Ilyen volt a Kr.e. 88-ban lezajlott polgárháború, amelyben Marius győzelmét az hozta meg, hogy Octavius hadseregében mintegy 17 000 ember halt meg a rájuk tört járványban.
A Kr. u.-i időkben egyre szaporodnak a járványokról szóló feljegyzések. Tacitus említi, hogy Nero korában hatalmas pestisjárvány volt Rómában. Az „antoniusi pestis" Kr.u. 165 táján szinte teljesen elárasztotta a birodalmat; erről Galenos ad információt, a leírásában gyakran említett hólyagos kiütések azonban a variola gyanúját is felvetik. Marcus Aurelius, a filozófus császár variolában halt meg (Kr.u. 180). A járványok hatalmas pusztítást végeztek a határmenti, limesen túli, ellenséges, barbár törzsek között is (gallok, germánok, stb.), ezek támadásai nemegyszer valamilyen járvány okozta tömeges pusztulás miatt akadtak meg.
Számos fertőző betegséget, járványt hurcoltak magukkal az ókorban, majd a korai középkorban is, a népvándorlás keletről, nyugatra száguldozó nomád hordái. Ismeretes, hogy a hunokat Konstantinápoly elfoglalásában embert, lovat és szarvasmarhát egyaránt pusztító járvány akadályozta meg, amely a feltételezések szerint, anthrax lehetett.
A Brit-szigetekre a szászokat Kr. u. 449-ben telepítették be, mivel a 444-ben lezajlott hatalmas járványt követően a lakosság oly mértékben megritkult, hogy a mindennapi élet zavartalan folytatása szinte lehetetlené vált. Jelentős kiterjedésű, tisztázatlan etiológiájú, súlyos epidemia zajlott le 455-456-ban a jelenlegi Bécs környékén (Eusebius), 467-ben Rómában, és néhány év múlva a szomszédos tartományokban is. Időközben a barbárok elfoglalták Itália nagyobb részét, a valaha dicsőséges Római Birodalom megszűnt; befejeződött az ókor (476).
Középkor
A középkorra szinte teljes egészében a járványok szelleme nyomta rá a bélyegét. Az emberiség történelmének ebben az 1000 éves szakaszában folyamatosan együtt élt különböző fertőző betegségekkel (pestis, lepra, rabies, stb.) és szenvedett azok pusztításaitól. A fertőzések elterjedését különösen elősegítette az is, hogy a korábban magas higiénés színvonal általánosan és nagymértékben csökkent. A középkor első, nevezetes járványa, a justiniánusi pestis, 540 körül indult. Elárasztotta és közel 60 éven át uralta az akkor ismert világot, számos leírás maradt fenn terjedésének útjáról, méreteiről, pusztításairól. Az 590-ig tartó fennállása alatt a justiniánusi pestis, amit a folytonos háborúk, az éhínség és a földrengések tovább súlyosbítottak, alapjaiban rendítette meg Bizánc hatalmát.
A keresztes háborúk mindegyike főleg a járványos betegségek miatt fulladt ki. Az elsőben az expedíciós sereg létszáma 300 000 főről 20 000-re, a másodikban 100 000-ről 5000-re olvadt le, elsősorban a pusztító fertőző betegségek miatt. Az utolsó hadjáratban a keresztesek vezére, Szent Lajos maga is a járvány áldozata lett.
A későbbi, évszázadokon át elhúzódó francia_spanyol hatalmi harcokban is rendszeresen a járványok szabták meg az ellenségeskedések kimenetelét.
Újkor
Az Amerika felfedezésével beköszöntő újkor két nevezetes infektológiai jelenséggel vette kezdetét: a lues behurcolása az Óvilágba, illetve az Újvilág megfertőzése a himlővel. A termelés, a kereskedelem és a közlekedés fejlődésével, a betegségek gyorsabb terjedése következtében a járványveszély tovább növekedett. Az orvostudományban viszont fokozatosan mind több fertőző betegség entitása tisztázódott, a kórképek felismerése egyre pontosabb lett. A pestis mellett, amely ez idő tájt szinte állandóan jelenlévó rém volt egész Európában, már elkülönítették a kiütéses tífuszt, a hastífuszt, más enterális infekciókat, a rabiest, stb., és már meglehetősen pontos az 1580-ban egész Európára kiterjedő influenza első leírása is.
A harmincéves háború pusztító epidémiáit (és az emberi kegyetlenség számtalan gátlástalan megnyilvánulásait!), tompítja ugyan a történelmi távlat, de a viszonylag pontos, korabeli feljegyzések elképesztô méretű járványos pusztulásokról számolnak be.
Az észak-amerikai függetlenségi háború eseményeit a csapatok között mindkét oldalon pusztító himlő folyamatosan befolyásolta. A korábban már megszállt északi gyarmatokat a függetlenségiek, a tömeges megbetegedések miatt nem tudták megtartani és az Egyesült Államokhoz csatolni, így Kanada, amely brit koronagyarmat maradt, mai függetlenségét a himlőnek köszönheti. A járványnak végül a Washington elnök által elrendelt variolizáció vetett véget. Igaz, súlyos volt az ár, minden 300 katona közül 1 az oltási variola áldozatául esett. A variolizáció halálozása ez idő tájt alig volt kisebb, mint a természetes úton elkapott betegségé!
Ismert, hogy a francia forradalom eredményeinek sikeres fennmaradásához nagyban járult hozzá a dysenteria is, amely a forradalom letörésére érkező porosz-osztrák csapatokat jobban sújtotta, mint a védőket, a 42 000-es létszámú intervenciós hadsereg 13 000 katonája elvesztése után vonult vissza.
Napóleon számos háborúja közül, infektológiai-járványtani szempontból is, leginkább az oroszországi invázió vált hírhedté. A hadjárat 500 000 katonával indult. A határ átlépését követően, a lengyelországi nyomorúságos viszonyok miatt előbb tömeges légúti fertőzések (pneumónia, diftéria) tizedelték a katonákat, majd az általános tetvesség miatt kirobbant a kiütéses tífuszjárvány is. A „felperzselt földek" taktikájával is nyomorgatott hadsereg létszáma a harci események és a járványos betegségek miatt Moszkvába érve 80 000-re csökkent. A visszavonulás még szörnyűbb volt: a kiütéses tífusz, a pneumónia és a dysenteria pusztítása mellett 15 000-re teszik a megfagyottak számát. A fél milliós, fényes hadsereg 20 000 főre fogyatkozott. Ney marsall hadtestéből 20(!) élő maradt meg. A visszatért katonák a járványt behurcolták Vilnába és környékére, a lakosságból újabb 25 000-en betegedtek meg, és csak 3 000-en maradtak életben. A hadjárat katonái kivétel nélkül átestek a kiütéses tífuszon.
Az utolsó nagyobb hadi esemény, amelyben a fertőzések még nagy szerepet játszottak, a krími háború volt (1853-56). Erről már pontos adatok maradtak fenn, amelyekből megállapítható, hogy az orvosi kezelésre szorulók között a fertőzöttek aránya 80%, a háborús sérülteké pedig 20% volt ugyan, de az utóbbiak csoportjában már magasabb volt a letalitás.
Az I. Világháborúban a fertőzéses halálozás a haditechnika által okozott pusztításhoz képest elenyésző volt.
A cikk a HIPPOCRATES Családorvosi és foglalkozás-egészségügyi folyóiratban jelent meg.
Lásd itt!
Forrás: link
| | |
|
|
|
|
2010.07.24. 16:55
2010.07.22. 20:27
2010.07.16. 10:51
2010.07.13. 19:13
2010.07.03. 21:43
| | |
|
N eked hol van a kedvenc helyed? Írd meg emailben, hogy miért és csatolj hozzá képeket! [EMAIL] A héten az én kedvenc helyemet közlöm veletek, főképp példaként, hogy majd legközelebb sokkal jobbat írjatok Ti. :)
A JÓREMÉNYSÉG-FOKA;} Miért? Mert ez a hely olyan számomra mint egy álom, ott vannak a hegyek és a tenger. <3 Valamint azért is, mert afrika egy olyan kincs az emberiségnek, ahol még mindig az ősi körülmények között élnek, és megmaradt a vallás a kúltura. Ide eljutni lenne életem legnagyobb kalandja. Kivel mennék? Az maradjon titok, de annyit elárulok, hogy azzal az emberrel akit a legjobban szeretek. <3 Ha lehetne, ott is maradnák életem végéig. | | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum