A közép-szibériai Tunguska körzet nem messze fekszik az Északi-sarkkörtől, és csaknem teljesen lakatlan, ezért nem voltak emberi áldozatok annak ellenére, hogy nagyon sok rénszarvas elpusztult.
A legkézenfekvőbb magyarázat az lenne a tunguskai tűzgolyó jelenségnek, hogy egy kisebb meteorit, behatolván a Föld légkörébe darabjaira robbant, még magasan a felszín fölött.
A robbanás ereje a meteorit szilárd alkotóelemeit apró darabokra szaggatta. Ezek egy részét később kimutatták a talajban.
Hatalmas károkat okozott a meteorit a környező erdőkben. Több ezer fának hántotta le a kérgét, és döntötte ki a fákat (becslések szerint 60 milliót) a szélrózsa minden irányában.
A tűzgolyó okozta károk nyomai mind a mai napig láthatók.
Hatalmas szerencse, hogy a becsapódás épp ezen a helyen történt. Egy hasonló esemény valamely sűrűn lakott városban több ezer ember életét oltotta volna ki azonnal.

Hasonló, bár valamivel kisebb erősségű esemény következett be ugyancsak Szibériában 1947-ben. A Vlagyivosztok közelében, a légkör középső részéig behatoló meteorit robbant fel ekkor is. A tudósok vizsgálatai kimutatták, hogy hatalmas, a meteoritból származó kőzetdarabok fúródtak a helyszín közelében a talajba.

2004-ben orosz tudósok saját bevallásuk szerint bizonyítékot találtak arra, hogy az 1908-as esemény következtében bolygónkon mindennemű életet a kipusztulás fenyegetett.
A kutatókból álló expedíció tagjai állítják, hogy a tűzgolyóként érkező hatalmas meteoritot egyfajta külső erő robbantotta fel 10 km magasságban Földünk felett – ezzel megmentve az emberi fajt.

Az első expedíció egyébként 1927-ben, az orosz forradalom után indult a térségbe, de sem akkor, sem azóta olvadt kőzetdarabokon, és pár szokatlan ötvözetű fémszilánkon kívül kézzelfogható bizonyítékot, illetve magyarázatot nem találtak a 100 évvel ezelőtti eseményre.

Forrás: link