1918-19 fordulóján egymást kergették az események Magyarországon. A őszirózsás forradalom, a polgári demokratikus átalakulás, a külpolitikai nehézségek napról napra új szenzációkkal szolgáltak. A korszak kutatója az elsárgult folyóiratokat, hírlapokat lapozgatva azóta már történelmi eseményekké átlényegült korabeli jelentések, hírek özönében tallózhat. De ha nem elégszik meg az első oldalak elolvasásával, másféle, rövid, de sokatmondó közleményekkel találkozik. Egészségügyi, majd rendőri intézkedésekről olvashat és ami a legszomorúbb, egyre több gyászjelentés tűnik fel. Idős még ma is rémülettel emlékeznek arra a járványra, amely végigsöpört az I. világháború szenvedéseitől már amúgy is meggyötört Európán és egyes számítások szerint több áldozatot szedett, mint a háború.

Spanyol-honkongi-A-2

Milyen is volt a betegség, amely járvánnyá lett, és világszerte több tízmillió ember életét követeli? Tulajdonképpen influenza, amely már azóta is előbukkant, csak más elnevezéseket kapott - honkongi vírus, A-2 stb... A magas halálozási arány oka elsősorban a gyógyszerek hiánya és a lakosság rossz táplálkozása volt.

A járvány a nevét kiindulási helyéről kapta. A budapesti lapok 1919 június 1-jén tesznek említést arról, hogy titokzatos járvány pusztít Spanyolországban. Megkapta a király, a miniszterelnök, három miniszter és (nyilván erősen túlozva) a lakosság 30 %-a. Tünetekről még nem írnak, mindössze úgy szól a hír, hogy lefolyása "hasonló a pestiséhez". Megjegyzik, hogy egy stockholmi jelentés szerint a betegség Svédországban is terjed. (Később helyesbítenek: a járvány nem is Spanyolországban, hanem Angliában kezdődött.)

A következő hír egy hónappal később Nürnbergből érkezik, ahol "számos hivatalban és gyárban sok ember betegedett meg". Amikor ez a hír napvilágot lát, a budapesti Zita-kórházban már két hete küzdenek 60 orosz hadifogoly megmentéséért. Felvillan egy reménysugár: talán elkerüli hazánkat. A járvány ugyanis tett egy kanyart, megnézte a szép Franciaországot, de egy július 3-i jelentés már budapesti megbetegedésekről ad hírt. Akkor optimista hangon írnak róla: nem kell megijedni, bár igen magas lázzal és fejfájással jár, a halálozási arány igen kicsi, mindössze fél-másfél százalék. Igaz, gyógyszer nincs ellene, de ha Isten akarja, a beteg meggyógyul. Szintén ugyanebben az időben jelentkeznek a megbetegedések Kolozsvárott is, és az ősz első napján, szeptember 21-én már 15 halottról olvashatunk. A László kórházban 3 pavilon ürítenek ki a spanyolnáthával fertőzöttek számára. Debrecenből 3000, Ungvárról 1000 megbetegedést jelentenek. Újságok hírt adnak róla, hogy Horthy Miklós ellentengernagy 16 éves leánya Aradon kapta meg a fertőzést.

Egyetlen napon 1990 megbetegedés

Október közepére a járvány elképesztő méreteket ölt. 19-én egyetlen napon 1990 ember kapja meg a betegséget Budapesten. Megjelennek az első szükségrendszabályok. A Népszava szeptember 27-én már 20 iskola bezárásáról ír. A Világ című lap másnapi jelentése 100 ezer betegről tud. Október 4-én a Belügyminisztériumban tárgyalják a helyzetet és a tennivalókat. Hatóságilag elrendelik a színházak, mozik, mulatók, lóversenyek bezárását. Megpróbálják a villamoson csökkenteni a zsúfoltságot, rendőröket vezényelnek a megállókhoz, akik nem engednek fel annyi embert, amennyi egymáshoz préselődne. Szóba kerül az egyetemek bezárása - a Műegyetemen a diákok fele beteg. A Magyarország című lap október 18-i helyzetképe szerint a halálozások száma eléri a napi 70-et.

Noha a monarchia arcvonalának megroppanása, a frontesemények hátterébe szorítják a járvány híreit, a világnézeti küzdelem ezen a téren sem szünetel. A Népszava 1918. október 20-i számában "Hát a templomok?" címmel megjelent írása számon kéri, hogyha bezárják a szórakozóhelyeket, iskolákat és igyekeznek megszüntetni minden gyülekezést, miért maradnak nyitva a templomok. Talán legjobban tükrözi a katasztrofális helyzetet az "Új Lap" október 22-i számának címe: "Fáklyás menet a halál országútján". Az ismertebb halottak között van Karinthy Frigyes első felesége, Judik Etel színésznő. Őt követi Hajdu Tibor bencés főapát, Bánky Judit, a Vígszínház színésznője, dr. Vészi Gyula orvosprofesszor és felesége.

Áldozatok fent és lent

Miközben megkötik a fegyverszünetet és kikiáltják a köztársaságot, naponta 50-70 embert temetnek a spanyol járvány következtében. Tisza István a forradalmi népharag vitte el - fiát egy héttel később a spanyolnátha. Nem kímélte a betegség a királyi családot sem. Vilmos császár ugyanúgy átesett rajta, mint Habsburg Miksa főherceg, Károly király fivére.

Persze a legtöbb áldozatot a szegények közül szedte a ragály. Angyalföldön, a Tripolisz nevű nyomornegyedben volt a legtöbb halott, ha hinni lehet a Pesti Futár október 4-e értesülésének. A belvárosban kevesebb a beteg - aki tehette, felköltözött a Sváb-hegyre (a mai Szabadság-hegyre). A lapok kormánybiztost követeltek, de a kinevezéstől nem enyhült a járvány. November végén újult erővel támad és elviszi - kisfiával együtt - Kaffka Margitot, a modern magyar irodalom egyik ígéretes tehetségét. Gyermekével közös sírba kerül, amely fölött Babits Mihály és Móricz Zsigmond mond beszédet.

Decemberben mintha csökkenne a járvány, továbbra is sok a beteg, a statisztikák nem megbízhatóak, mert a családtagok gyakran nem jelentik be a betegséget. Élelmes emberek igyekeznek a járványból némi hasznot húzni. Elszaporodnak a hirdetések: "Nisol szobalevegő-tisztító és bacilusölő Exctrakt megvéd a spanyolnáthától". Más hirdetések a Hispanit nevű csodaszerre esküsznek.

Az iskolák, mulatók továbbra is zárva maradnak, de később a mozikban, színházakban csak az állóhelyeket szüntetik meg ideiglenesen. Januárban már az éttermeket is kinyitják, délben azonban kötelező a kétórás takarítási szünet. Ettől kezdve állandóan csökken a járvány hevessége, míg tavaszra teljesen megszűnik.

Mivel a korabeli orvostudomány nem volt még felvértezve antibiotikumokkal, szinte kizárólag lázcsillapítókat próbáltak alkalmazni. Eszünkbe jutnak Albert Camus regényének szavai "...Az embereknek az volt a benyomása, hogy a betegség magától merült ki, vagy hogy talán visszavonult, miután elérte valamennyi célját. Szerepe valamiképpen véget ért." Sokan a következő télen is rettegtek a járvány visszatérésétől. 1920 elején előfordultak ugyan megbetegedések, de az igazi nagy járványt nem érték el. Némileg a történelembe is beleszólt a járvány. Wilson amerikai elnök, aki az I. világháborút követő béketárgyalásokon mérsékelni próbálta Anglia és Franciaország bosszúvágyát a legyőzöttekkel szemben, szintén az influenza áldozatai között volt.

Persze a járvány áldozatainak túlnyomó többsége a háborúban legyengült szervezetű egyszerű ember volt. Róluk szólt a korabeli versike, amellyel 1920-at köszöntötték: "Sok-sok fakereszten, / sok-sok szürke név / így köszöntött ránk / az első békeév..."


Dr. Róbert Péter

Az írás a

oldalán jelent meg.

Forrás: