A Mexikói-öbölben a kiömlő olaj, miután hetekig főleg a tengeren tartózkodott, most már egyre inkább rámosódik a partvidékre. Ez a szakértők szerint igen súlyos fejlemény.

A múlt héten a munkások egy béléscsövet helyeztek a mintegy 1500 méter mélységben lévő kútfőhöz csatlakozó sérült csőbe. A kiömlés kezelésére létrehozott közös állami és iparági felelős munkacsoport szerint ennek a csőnek a segítségével naponta mintegy ezer barrel gázt és olajat vezetnek a szivárgó kútfőből a felszínre és égetnek el. Ez azonban csak félmegoldás: az olaj nagy része változatlanul az öböl vizébe ömlik, és egyre inkább fölhalmozódik a part menti mocsarakban.

Csöpög az olaj Paul Horsman kesztyűiről. A Greenpeace tengerbiológusa a héten Louisianában a Mississippi torkolatvidékén vizsgálta az olajjal szennyezett partszakaszokat. (Fotó: Hans Deryk/Reuters/National Geographic)

Ron Kendall, a Texasi Műegyetem ökotoxikológusa szerint a parti mocsarak mintegy a Mexikói-öböl nagyszámú tengeri élőlényének bölcsödéi, az ökoszisztéma és az USA tengeri-élelmiszer iparának éltetői.

Tekintettel arra, hogy számos kezelési eljárás, mint pl. a szabályozott égetés, nagy kihívást jelent az ökoszisztémára nézve, igen nehéz lesz az olajat kivonni a mocsarakból – jelentette ki Kendall május 12-én. „Ha már egyszer odakerült, nem igen tudjuk azt onnan kivenni” – tette hozzá.

Gregory Stone, a Louisianai Állami Egyetem Tengerparti Vizsgálati Egységének igazgatója szerint, ha az olaj a tengerparti üledékbe bekerül, az évtizedekig is ott tud maradni. „A Mississippi partvidékén például – ahol kisebb olajfolyások sodródtak ki a partra az elmúlt időkben – a kutatók mintegy 6 méter mélységben olajmaradványokat találtak” – nyilatkozta Stone május elején.

Az olaj rátapad a Mississippi menti nádasra. A nád a Mexikói-öböl mocsárvilágának jellegzetes növénye. (Fotó: Gerald Herbert/AP/National Geographic)

A kiömlő olaj azon túl, hogy elpusztítja a tengeri madarakat, az olajfolyás nagy valószínűséggel más, kevéssé látható állatokat is károsít – írta e-mailen John „Wes” Tunnell, a Texasi A&M „Corpus Christi” Egyetem Mexikói Öbö-kutatások Harte Kutatóintézetének igazgatóhelyettese.

Az ún. infauna (azaz az üledéklakó állatvilág) illetve az olyan apró szervezetek, mint a kagylók vagy csőférgek, amelyek az óceánok aljzatán laknak, a tengeri madarak és más tengerparti állat élő táplálékforrását képezik.

Tunnel elmondása szerint az 1979-es, Mexikói öbölbeli Ixtoc olaj kifolyás után a terület infauna állománya 90 százalékkal csökkent, s ez a valószínű oka annak, hogy a 9 hónapig tartó olajfolyással szennyezett területet számos tengeri madár elhagyta.

Paul Horsman tengerbiológus tanulmányozza a Mississippi partjára kisodródott olajat. (Fotó: John Moore/Getty Images/National Geographic)

A történelem azt mutatja, hogy a mocsarak nem egykönnyen szabadíthatók meg az olajtól. Példának okáért, az 1991-ben, az Öbölháború idején történt olajfolyás, amely akkor történt, amikor az iraki katonaság szándékosan kibocsátott 336 millió gallon (kb. 1,3 milliárd liter) olajat a Perzsa öbölbe, volt a legmérgezőbb hatású a mocsarakra és az iszapmezőkre.

A Dél-karolinai alapítású Research Planning Inc. tudományos és műszaki tanácsadó cég társ-alapítója, Miles Hayes szerint 12 év után a szaúdi mocsarak 89, az iszapmezők pedig 71 százalékban tartották vissza az olajat.

„Hihetetlennek tűnt, amint ott álltunk és néztük a hajdani, holttá vált sós mocsarat” – mondotta Hayes.

Olajgömb ragad a louisianai Southwest Pass partján lévő nádhoz. (Fotó: Lee Celano/Reuters/National Geographic)

Az olajgömbök és a kátránynak nevezett szilárd labdacsok az olajfolyások közönséges melléktermékei, amelyek az elmúlt napokban szintén elszennyezték az öböl parti fövenyét. A ragadós foltok akkor keletkezhetnek, amikor az óceán hullámai a felületi olajréteget olajcsomókká koncentrálják, amelyek aztán kisodródnak a partra. „Az ilyen kátrányból álló csomók igen nagy kockázatot jelentenek az élővilág számára – jelentette ki Ronald Kendall, a Texasi Műegyetem ökotoxikológusa, hozzátéve, hogy nem akkor jelentenek nagy problémát, amikor megcsillannak egy madár tollazatán vagy egy fóka szőrén, hanem amikor az állatok lenyelik őket.

Forrás: NG