„Nem tudjuk, hogyan állíthatnánk meg” – mondják a szakértők. A Mexikói-öbölben megsérült olajkútból még évekig akadálytalanul szivároghat a nyersolaj a tengerbe. .

Múlt héten, az olajszivárgás terjedésének megakadályozásával megbízott munkacsoport szakemberei egy 93 tonnás olajfogó kapszulát akartak leereszteni a megsérült torony repedésére, sajnos sikertelenül. A mély vízben a jéghez hasonló metán-hidrát-kristályok képződtek, amelyek megakadályozták az olaj kipumpálását és a felszíni tankhajóba történő szivattyúzását. Ezért egy kisebb kupolát eresztettek le a megrongálódott vezetékhez, amelyet a hét második felében rögzítenek majd.

„Ilyen mély tengeri környezetben ekkora mértékű kárelhárítást még nem végeztek” – jegyezte meg Matthew Simmons, a Simmon&Company nemzetközi energiaipari befektetési cég nyugalmazott vezetője. Az 1500 méter mélyen található szivárgó csőnél a mentés során használt eszközöknek 28,1 millió kilogramm/négyzetméternyi nyomást kell kiállniuk.

Szivárványfényben ragyogó olaj-örvény a Mexikói-öböl vizében. (Fotó: Gerald Herbert/AP/National Geographic)

„A kiömlő olaj nyomásának csökkentésére alkalmazott ún. ferde fúrásos technika is nehézkesen alkalmazható ekkora mélységben, mert a mindössze 18 centiméter széles új csövet pontosan kell beilleszteni az eredeti vezetékbe” – tette hozzá Simmons.

„Még nem tudjuk, hogyan akadályozzuk meg a szivárgást. A javasolt stratégiák némelyike – mint a sérült vezetéken található lyuk ideiglenes eltömítése – komolytalan” – fejtette ki a szakember.


A sérült tartály útja a kiszáradásig
Simmons úgy véli, hogy ha az olajömlést nem sikerül megállítani, az elsüllyedt fúrótoronyból addig fog szivárogni az olaj, míg ki nem szárad. A legfrissebb becslések szerint a sérült vezetékből naponta 795 ezer liter (5000 hordó) nyersolaj ömlik akadálytalanul a tengerbe.

Hatalmas olajfolt lebeg a víz színén a louisianai partok közelében fekvő Chandeleur-szigeteknél. (Fotó: Mark Ralston/AFP/Getty Images/National Geographic)

„A folyamatos, kitartó szivárgás miatt az olajtartály kiszáradása és maga a helyreállítás még évekig eltarthat – jelentette ki David Rensink, az Amerikai Olajgeológusok Társaságának jövendő elnöke. „Egy olyan olajplatformról beszélünk, ami több tízmillió hordó olajat tartalmazhat” – tette hozzá.

„Ekkora mennyiségű olaj az eddigi legnagyobb, 1991-es szaúdi olajkatasztrófához hasonló hosszú távú hatással bíró környezeti katasztrófához vezethet” – nyilatkozta Miles Hayes, a Dél-Karolinai Kutató és Tervező Intézet tanácsadó vállalatának társalapítója. A NOAA jelentése szerint a Öbölháború alatt az irakiak katonai célból mintegy 1,3 milliárd liter olajat öntöttek ki a Perzsa öbölbe, hogy lassítsák az amerikai hadsereg előrehaladását. Hayes később tagja volt annak a kutatócsoportnak, amely a Szaúd-Arábiai partoktól 800 kilométerre figyelemmel kísérte az olajszivárgás környezeti hatásait. A szakemberek az olajkatasztrófa után 12 évvel 856 ezer köbméter olajjal szennyezett üledéket fedeztek fel a szaúdi partok mentén.

Öl az olaj: elpusztult delfin partra sodródott teteme a Mississippi állam béli Horn-sziget strandján. (Fotó: Mike Stewart/AP/National Geographic)

Mérgező mocsarak az olajszivárgás mentén
Egy 2003-as jelentés szerint a szaúdi olajszennyezés a térség mocsaraira és lápjaira volt leginkább rossz hatással. Ez a veszély most az amerikai öböl-menti partok körül található mocsarakat is fenyegetheti. A kutatók vizsgálatai szerint a szaúdi mocsarak 89 százaléka és a lápok 71 százaléka nem regenerálódott újra az elmúlt 12 évben.

„Igazán félelmetes ott állni, ahol valaha sós mocsárvilág volt, és most nincs benne semmi élő, még egy rákot se látni” – mondta el Hayes.

Barnapelikánok: a kiömlő olaj által legveszélyeztetettebb fajok egyike. (Fotó: Alex Brandon/AP/National Geographic)

A szaúdi és az amerikai öböl menti mocsarak azért nem pontosan ugyanolyanok – a szaúdi mocsarak sósabb vizekben találhatók, és a közél-keleti klíma miatt szárazabbak. De bizonyos mértékben ugyanazt a különösen fontos ökológiai funkciót töltik be. A Mexikói-öbölnél található mocsárvilág ringatja a tengeri élet bölcsőjét, ezért rendkívül fontos az ökoszisztéma és az amerikai tengeri élelmiszeripar számára.

Ron Kendall, a texasi Műszaki Egyetem kutatója szerint ebben a tengerparti mocsári környezetben nehezebb eltávolítani a kiömlő olajat. A máshol sikeresen alkalmazott olajégetés, mint technika is kevésbé hatásos ilyen vidéken. „Ha egyszer kiömlött már az olaj, nem tudjuk kiszedni onnan – mondta.


Az Öböl-menti partok készüljenek a legrosszabbra?

Az olajfolt Floridát és Texast is elérheti. A műholdfelvételek szerint a szennyezés eléri a az ún. Hurok- áramlatot. Az áramlás segítségével pedig eljuthat a floridai Key Westig. A louisianai partok menti áramlat pedig nyugati irányba – Texas felé – sodorja a tengerbe ömlött olajat. (Forrás: MODIS/NASA/NOAA/ National Geographic)

Nemcsak a mélység az egyetlen tényező, amely nehezíti a sérült vezeték kijavítását. 1979-ben a Mexikói-öbölben az Ixtoc nevű olajfúró toronnyal történt szerencsétlenség esetében 9 hónapig tartott, amíg kijavították a sérülést. Ez alatt az idő alatt 530 millió liter nyersolaj került a tengerbe. Pedig az Ixotic csak 49 méterre volt a tenger felszínétől. Az Ixotic sérült vezetékének megjavítására tett erőfeszítéseket a rossz látási viszonyok, a törmelék és a tengerfenéken található összeroncsolódott fúrótorony darabjai nehezítették. A robbanást követően a csövekben lévő olaj magas nyomása eltörte a tolózárat, amely automatikusan el kellett volna, hogy zárja a megsérült vezetéket. A katasztrófaelhárítóknak még a búvárok érkezése előtt be kellett tömniük a sérült vezetéket.

Simmons szerint általánosságban a Deep Horizon sérülésének kijavításában résztvevőknek a tengerpart védelme érdekében is fel kellene lépniük.

„A legjobbakban reménykedünk, de a legrosszabbra készülünk” – fogalmazott.


Szöveg: Christine Dell'Amore/National Geographic

Forrás: NG