Jégtakaró nélkül maradhat az Északi-sark a nyár végére egy amerikai tudós szerint. A sarki jég eltűnése akár fegyveres konfliktust is okozhat, Oroszország már a harci forgatókönyveken dolgozik.

Mark Serreze, a világ hó- és jégállományának nyilvántartásával foglalkozó amerikai központ (NSIDC) kutatójának becslése szerint 50 százalék a valószínűsége annak, hogy két hónapon belül rövid időre eltűnik a jég az Északi-sarkról. A bolygó legészakibb pontja nem szárazföldön van, hanem a Jeges-tengeren, amelyet ugyan emberemlékezet óta jég borít, de nagyjából ötven éve egyre gyorsabb ütemben húzódik vissza a vastag, egybefüggő jégpáncél. Tavaly minden korábbinál nagyobb, több mint egymillió négyzetkilométernyi jégtakaró olvadt el és a nyár végén már az úgynevezett északnyugati átjáró is hajózható volt - mondta Serreze.

A kemény tél a terület nagy részén aztán visszahozta a jeget, de ez már nem az "örök jég", hanem csak vékony és ezért könnyen olvadó "egyéves" jég - mondta a kutató, aki szerint a következő hetek időjárásától függ, hogy az évszak végére marad-e még a jégből az Északi-sarkon. Az utóbbi négy évben kétszer - 2005-ben és 2007-ben - is megdőlt a jégtakaró-visszahúzódási rekord. Ennyire kevés idő még soha nem telt el két rekord között, a két rekordérték közötti különbség pedig a legnagyobb, amelyet a rendszeres mérések 29 éves történetében valaha regisztráltak.

A globális klímaváltozásnak tulajdonított jelenség nemzetközi politikai felfordulást okozhat, mert a tengerfenék alatt hatalmas nyersanyagkészlet rejtőzik, amelyet könnyebben ki lehet bányászni, ha eltűnik a jég, az Atlanti-óceánt és a Csendes-óceánt összekötő északnyugati-átjáró pedig stratégiai jelentőségű közlekedési útvonal.

A dán Királyi Tudományos Akadémia geológusai például azt próbálják bebizonyítani, hogy a sarkvidéket Grönland és Oroszország között átszelő Lomonoszov-hátság a Grönlandi pajzslemez szerves része. Ekkor ugyanis az új nemzetközi jogi szabályok szerint Dánia joggal csatolhatná azt a pajzslemez szélétől számított kétszáz tengeri mérföldes gazdasági zónájához, azaz az Északi-sark dán fennhatóságú terület lehetne.

Norvégia a Spitzbegák révén jelentős területekre tart igényt az északi-sarkvidéken, ráadásul elsőként kezdte meg a sarkvidéki gáz kitermelését.

Az Egyesült Államok azon az állásponton van, hogy az Északnyugati Átjáró és a Sarki-óceán nemzetközi vizek. Oroszország ezzel szemben a szektor alapú felosztás híve, azaz minden ország a partszakasz hossza alapján részesülne az északi-sarkvidéki területekből - így Moszkva ellenőrzése alá esne a sarkkör kétötöde.

Egyes elemzők szerint a kincsek kiaknázásának és a terület feletti kontroll jogának vitatott kérdéséből akár fegyveres konfliktus is kirobbanhat az arktiszi hatalmak - az Egyesült Államok, Oroszország, Kanada, Norvégia és Dánia - között. Vlagyimir Samanov altábornagy, az orosz hadsereg kiképzésért felelős vezetője a múlt héten bejelentette, hogy már dolgoznak az Északi-sarkra vonatkozó harci forgatókönyveken és a csapatok kiképzésén. Manapság ugyanis a háborúkat hosszú idővel kezdetük előtt nyerik meg, vagy vesztik el - nyilatkozta az orosz katonai vezető.

Forrás: MTI